
Alig találtuk meg a szállást, de megérte a kezdeti bosszúság... Barátainkkal és gyerekeikkel mentünk egy rövidebb nyaralásra és úgy érezzük: megtaláltuk, amit igazán kerestünk.


Néhány sztorit is meg kell, hogy említsek mindenkivel kapcsolatban.

Olit mindenki óvta, ugyanis ő volt a kicsi. Lili megsimogatta, amikor találkoztak. Brúnó és Lili nagyon sokat játszottak együtt, volt néha harc is, de a végén szerencsére mindig kibékültek és a távozásnál a puszi is csak a kis megfázás miatt maradt el.
Lizu a bicajokért volt megőrülve minden mennyiségben. A végén már a nagyobb példányokra utazott. Kísérői pedig lelkesen biztatták.
Oli új szavai a nyaralás alatt: "eutá" ez a kukucskajátékból kifejlesztett elbújtam kifejezés akar lenni (mindenhová elbújt ugyanis, függöny mögé, a folyosón az ajtó mögé stb.) valamint a "szia csacsi" volt még, amit többször is ismételgetett- simogatással egybekötve. Homokozás téren is vannak újdonságok, most nagyon szeret lerombolni. Atti épített neki egy elég komoly várat és az volt a legfőbb
szórakozása, hogy egy lapáttal odavágott az egésznek. A legjobb mégis a lengőteke volt. Szinte mindenkinek tetszett. Oli dédapjához híven keményen neki is állt rendbetenni a bábúkat. Azt hiszem, őt is visszük majd az emlékversenyre jövőre.
A vacsorák és reggelik alatt viszont egyértelműen a benti óperenciás vár volt a nagy szám. Sajnos csak a csúszdáját tudtuk még használni, ez nagyobb gyerekeknek való meg azoknak a szülőknek, akik jól bírják idegekkel, ha a gyerekük eltűnik valahol a vár sűrűjében. A vár fenti részén szintén játszóház volt kialakítva, Oli persze szokásához híven a dobogós szaladgálást és a székremászást élvezte ebből.
Kaja téren újdonság volt a Szilvi által készített remek tejbegríz, amit most először evett meg nagyobb mennyiségben és reggelente a svédasztalon található bundáskenyér, ami ugyan eddig is sláger volt, de most teljesedett ki igazán. Prósza névre hallgat az általunk ismert tócsni, amit itt sonkával és sajttal tálaltak, ez is lecsúszott általában.




