Az első évem

Próbálok némi visszatekintést adni Olivér első évéből, remélem, sikerül kikeresnem a legjobban sikerült képeket. Ma már egyébként történelem, hogy ilyen is volt... hogy még nem rohangászott és nem ölelt meg bennünket. Furcsa dolgok ezek...:-)

2007. március 1-jén érkeztem 0 óra 10 perckor. Anyukám nagyon szerette volna, ha elhozom a tavaszt és így is történt. A kórházból hazaérve már nagyon jó idő fogadott bennünket, ezért már két hetes koromban lementünk sétálni. Nagyokat aludtam és sokat ettem, szerencsére volt mit.

Az éjszakák nem teltek túl hosszan, háromóránként ettem és amíg a szüleim rá nem jöttek, hogy elég ha csak nappal pelenkáznak, mindig felébredtem és úgy kettő körül hagytam, hogy számítógépes segítséget kérjenek.

Aztán jöttek az első pöttyök a tejci miatt és úgy néztem ki, mint egy erőteljes pubertás. A hasfájás múlt, az élmények jöttek. Közben jött a húsvét, az első locsolásom emléke, bár ha minden igaz, inkább a pelenkázóasztal örült, mint az anyukám. Meglátogattak bennünket szépen lassan a családunk tagjai és a barátok is.
Kis barátommal, Csanáddal és szüleivel rendszeresen jártunk a városligetbe és próbáltunk pihenni. Ez inkább a szüleimre igaz, mert ők tényleg csak próbáltak, én végig aludtam általában. Aztán sétáltunk Gyurciéknál is a Dunaparton, alapvetően szerettem babakocsizni. Anyával szinte mindenhová babakocsival mentünk, kétórákat sétált velem. Aztán ha már nagyon nem bírtam vagy egy kicsit nézelődni szerettem volna, akkor előkerült a kenguru...

A harmadik hónapomban már nagyon jól emeltem a fejemet, sokat mosolyogtam, ami mindenkinek nagyon tetszett. A szemem színét még nem nagyon lehetett megállapítani. Alvás közben mindig jól kimerevedtek az ujjaim, ettől mindenki tudta, hogy jól ellazultam. Fürcsizni már akkor is nagyon szerettem, egy darabig még a szobámban felállított kádban tettük ezt, de már akkor is apukám feladata volt.

A kezdetektől fogva hason aludtam. Hanyatt nem is nagyon szerettem lenni. Aztán jött az új játszószőnyegem, amin mindenféle lógó állatkák zenéltek és ez már hanyatt is nagyon tetszett nekem - azaz nekünk, mert Christina barátnőm rendszeres látogató volt nálunk- így ketten néztük a színes csodákat.

Aztán már egyre érdekesebb lett a világ, sokat pihentem a hálószobai nagy ágyon ahol például ezt a sztárfotót csinálták rólam. Itt pontosan három hónapos vagyok. Utazni nagyon nem szerettem, főleg autóban, mert valahogy az az ülés hátul kényelmetlen volt nekem és nem láttam, hogy mi is van előre.

Néha persze nyuszi barátom feledtette velem a fentieket és sikerült egy hosszabb utat sírás nélkül kibírnom.

Készült néhány sztárfotó a kis barát-látogatóimról is, a legjobbakat most itt közzéteszem. Csanád barátom hat nappal idősebb nálam. Ő a szüleivel látható a képen, Krisztivel és Csabival.

Janka barátnémmal egy nap különbséggel születtünk, neki már van egy nővére is, Dorka, aki szintén számíthat majd rám, ha moziba szeretne menni:-)

Macher Máté barátom három hónappal jár előttem, nagyon sokat tanultam Tőle és a szüleitől már az első találkozásunkkor. Például, hogy jótékony hatással van az alvásomra a monoton hang, ezzel az ötlettel szüleim be is üzemelték a párásítót, melynek hangjára jó nagyokat aludtam.

Már öt hónaposan nagyon megkedveltem az autókat. Egyelőre még csak a képüket nézegettem egy lapozós könyvben. Aztán jött a repülő hadműveletem, ami mindenkinek nagyon tetszett. Amikor nagyon örültem, akkor hason fekve mind a két kezemet és lábamat felemelve "replültem" és közben rendkívül vigyorogtam. Gyuri nagybátyám kipróbálta, hogy ez egy felnőtt embernek komoly megpróbáltatást jelent. Aerobic órákon is kedvelt gyakorlat a hátizom erősítésére.:-) Aztán anyukám Timi barátnőjééktől kaptunk egy maci nevezetű kádi fürdetőt (ami valószínűleg a rajta lévő figuráról kapta a nevét), melyben végre a nagy kádat is birtokba vehettem, igaz, egyelőre fekvő pozícióban. Mindenkinek megkönnyítettem a dolgát, nem volt szükség hajolgatásra és emelgetésre. Öt hónapos múltam néhány nappal, amikor első nyaralásunk előtt kipróbáltam az őszibarackot. Először annyira nem tetszett, de aztán lassan kezdtem megszeretni.

Hévízen voltunk nyaralni a Rognerben és kipróbáltam a jakuzzit is. Jó volt, mert minden néni és bácsi a kinti medencében volt, ezért bent alig voltak, kedvemre lubickolhattam és pancsizhattam.

Nagyszüleimnél is elég sok időt töltöttem, kedvencem volt a hintaszéken lévő nagy gomb, állandóan azt néztem. Ott találkoztam először igazi cicákkal, Gesztenyével és Foltossal. Nem nagyon értették, hogy ki vagyok és most miért nem velük foglalkozik mindenki. Remélem, nem haragudtak meg rám.