Október, November

Látogatóban jártak nálunk Lili baba és Viki. Nekem nagyon tetszett ez a pici babuci. Anya megkért, hogy ne hangoskodjak, mert alszik. Közelről jól megnéztem magamnak és nagyon rendesen viselkedtem. Megcsikiztem a srawberrys pocakját:-)

Aztán eltelt egy pár nap és úgy éreztem, indiánnyár van és elmentem bevásárolni. Csak azt vettem, amire szükség volt:-) Sapkát a fejemre.


Apával tökéletesre fejlesztettük a fürcsipancsizást, megtanultam habot fújni és fogat mosni is. Ez utóbbi segítség nélkük inkább fogkrémevés, de azt is nagyon szeretem.

Vénasszonyok tartsatok ki a nyár végén...

Eltelt egy hónap és bonyolódnak a körülöttem lévő dolgok. Minden érdekes és mindent meg akarok nézni. Az elektromos sütő gombja (főleg, ha anya visszacsavarja), a kanapé tetejéről a világ (főleg, ha aggódnak, hogy leesek), a motorozás, a séták és a főzés is. Naponta többször megyek kiskanálért a fenti fiókhoz, igazából nem tudom, mit kezdjek vele, de szétszórom, hogy legyen mit pakolni. A szemeteskocsit lefagyva bámulom (a szelektíveset) és levisszük anyával a műanyag palackokat, melyeket már kis segítséggel én dobok a megfelelő helyre miután közösen laposra tapostuk őket. Most Győző a legjobb barátom, üdvrivalgással szoktam köszönni neki, ha a játszótérre érünk. Leginkább azok az érdekes dolgok, amiket nem szabad vagy nem lehet, de leginkább a NEM. :-) Tőle tanultam meg puszit dobni és almát enni. A gyümölcsöket továbbra sem szeretem (kivéve a banánt). Anya néhányszor megpróbált kicselezni, beletette a HIPP-es üvegbe az általa főzött ételt nekem, de nem kellett... (okosodom...:-) A túrórudit és egyéb édességeket most kikerüljük a boltban.... Na jó, nem mindig...
A piknikrágcsik most háttérbe kerültek, voltunk viszont nagyot buszozni és így jutottunk el a homoktövis játszótérhez. Annyira kifáradtam ebben a projektben, hogy hazafelé elaludtam a babakocsiban.

Beindítottuk a bölcsibe szoktatást is, délutánonként két-két órára (kétszer egy héten) eljárunk Anyával gyerektársaságba. Anya nagyon élvezi. Én még annyira nem:-)

A napirendem még mindig jól tartható, reggel egy hajnali öt órás ébredés után 7-kor kelek, aztán 9-től lemegyünk levegőzni fél tizenkettőig, majd ebéd, kb fél egytől alszom fél háromig. Innentől vagy bölcsi és játszótér vagy játszótér vagy más érdekességek. Este nyolckor viszont már ügyesen és egyedül megyek alukálni a vizesüvegemmel. Köszönök, hogy szia és nyomom a szundit.

Némi kreatív vénát örököltem anyukámtól, így készült a mellékelt ábra, ez első absztrakt nonfiguratív művem különleges anyagon ábrázolva. Sok pénzt érne, ha ott hagytuk volna ahol van.:-)

Énekelni és táncolni is szoktam. Előbbit a micimackós könyvem mikrofonjába, utóbbit pedig a Mamma Mia-ra.

Haj-rá csihuhu!

Kicsit sok lett a kacat a szobámban, ezért tartottunk egy tereprendezést új játéktárolókkal és kaptam egy szép asztalt két székkel, mivel mostanában mindig az étkezőasztal tetején kapnak rajta a szüleim, hogy ott állok és vihogok. Ezért mielőtt szívgörcsöt kapnának gondolták, megelőzik a dolgokat és teremtenek egy kis érdekességet nekem lentebbi szinteken :-)Kaptam egy új játékot: fából készült építhető sínek és vonatok. Nagyon tetszik nekem. (Apukámnak sem kevésbbé).

Aztán eljött a nap, hogy megerősödjenek a hajszálaim. Kölcsönként hajnyíróval apukám levágta a hajamat szinte mind egy szálig 0,7 mm-esre. Anyukám eltette az első hajvágásom emlékét egy gyufásdobozba. Milyen kis kopaszkány lettem, mi?

Végül pedig bemutatom legújabb kedvencemet, aki segít nekem az esti tejivásban is: Papagáj, akit még Feritől kaptam születésnapomra. Nagyon bírom a kis csőrét! :-)

Óperenciás kaland 2008 aug. 15-21.

Zalaszentlászló-Gyülevész

Alig találtuk meg a szállást, de megérte a kezdeti bosszúság... Barátainkkal és gyerekeikkel mentünk egy rövidebb nyaralásra és úgy érezzük: megtaláltuk, amit igazán kerestünk.

http://www.operenciashotel.hu/

Minden van, ami a nyugodt és szórakoztató pihenéshez szükséges gyerekkel. Kiságy, etetőszék, , bébiőr, belül viszonylag szeparált apartmanok kívül viszont egymás melletti kertek és mind a játszótérre néznek. Lovak, kecskék, csacsik, benti játszóház, étteremben játszóház, mászóvár. A medence ugyan nem annyira központi, mivel a hideg esték miatt már napközben sem tudott felmelegedni a víz, de ez nem is volt annyira lényeges. Az ételek ízletesek, bár a kiszolgálás még elég lassú, főleg, ha étlapról rendelünk a menüválasztásos vacsora helyett. Minden reggel állatsimogatáson voltunk, született egy kiscsacsi is az ottlétünk alatt. Sütöttünk szalonnát, esténként jókat beszélgettünk, a gyerekek együtt játszottak- nem is kellett több. Pihentünk. Szerencsére sikerült néhány egészen jó képet készítenem.
Néhány sztorit is meg kell, hogy említsek mindenkivel kapcsolatban.

Olit mindenki óvta, ugyanis ő volt a kicsi. Lili megsimogatta, amikor találkoztak. Brúnó és Lili nagyon sokat játszottak együtt, volt néha harc is, de a végén szerencsére mindig kibékültek és a távozásnál a puszi is csak a kis megfázás miatt maradt el. Lizu a bicajokért volt megőrülve minden mennyiségben. A végén már a nagyobb példányokra utazott. Kísérői pedig lelkesen biztatták. Oli új szavai a nyaralás alatt: "eutá" ez a kukucskajátékból kifejlesztett elbújtam kifejezés akar lenni (mindenhová elbújt ugyanis, függöny mögé, a folyosón az ajtó mögé stb.) valamint a "szia csacsi" volt még, amit többször is ismételgetett- simogatással egybekötve. Homokozás téren is vannak újdonságok, most nagyon szeret lerombolni. Atti épített neki egy elég komoly várat és az volt a legfőbb szórakozása, hogy egy lapáttal odavágott az egésznek. A legjobb mégis a lengőteke volt. Szinte mindenkinek tetszett. Oli dédapjához híven keményen neki is állt rendbetenni a bábúkat. Azt hiszem, őt is visszük majd az emlékversenyre jövőre. A vacsorák és reggelik alatt viszont egyértelműen a benti óperenciás vár volt a nagy szám. Sajnos csak a csúszdáját tudtuk még használni, ez nagyobb gyerekeknek való meg azoknak a szülőknek, akik jól bírják idegekkel, ha a gyerekük eltűnik valahol a vár sűrűjében. A vár fenti részén szintén játszóház volt kialakítva, Oli persze szokásához híven a dobogós szaladgálást és a székremászást élvezte ebből. Kaja téren újdonság volt a Szilvi által készített remek tejbegríz, amit most először evett meg nagyobb mennyiségben és reggelente a svédasztalon található bundáskenyér, ami ugyan eddig is sláger volt, de most teljesedett ki igazán. Prósza névre hallgat az általunk ismert tócsni, amit itt sonkával és sajttal tálaltak, ez is lecsúszott általában.

Ujjé a ligetben... avagy fótligeti látogatás

Végre összejött és meglátogattuk Zsuzsit, Marcit és Árpit is Fótligeten. Pont amikor megérkeztünk, Marcus még aludt, ezért Olivér jól "rendet tudott tenni" :-) a nappaliban. Megtalálta Charliet a kukacot és persze jót hintapalintázott rajta. Aztán előkerült a nesszeszer is, amiből persze a két legérdekesebb dolog a fültisztító pálcikás csomag és a sudokremes doboz volt. Konkrétan sikerült körülbelül hat darab mézes puszedlit úgy magába tömni, hogy alig tudta összezárni a száját:-)

Aztán felébredt Marcibaba és kimentünk kicsit a teraszra. Jó nagyot néztem, hogy hogy megnőtt. Most éppen én Zsuzsit láttam benne, persze amikor már Árpi is megérkezett, akkor mindkettőjüket. Hihetetlen, hogy mennyit mosolyog ez a nagyfiú. Még csak négy hónapos, de már 67 cm és 9 kiló. Állandóan vigyorog és szinte egy hangja sincs. Olinak is nagyon tetszett. És persze én is a Marcinak:-) Árpi hamarosan megérkezett és elindultunk felderíteni a játszóteret.
Nagyon klassz lett a tér, amióta nem láttuk. Szinte egész nap ott lehet lenni az árnyas fák alatt úgy, hogy nincs meleg. Persze bevettük a hintát, a csúszdát és a mászókát is. A legnagyobb mégis a kosárpálya volt, ahol Olivér focizott egyet, mintha mindig is ezt csinálta volna. Aztán már nem tudom, hogy mi volt pontosan a baj, de eltört a mécses és sikerült a tipikus bár szerencsére elég ritka sírós pillanatot is lencsevégre kapni. Nagyon jól éreztük magunkat- jövünk máskor is.

Állatkerti séta

Vasárnap lévén hová is vágyna az ember, ha nem a tömegbe:-) Gondoltuk , hogy a viszonylag kellemes időjárást összekötjük egy állatkerti sétával és végre rábírjuk Olivért, hogy utánozza ő is az állatok hangját. Elindultunk hát és első utunk a vidrához vezetett. Ahogy Atti mondta: "vízikutya". Hogy ez miatt vagy más miatt vívta ki végülis ez az állat a legnagyobb figyelmet egész körutunk során, nem tudni. Mindenesetre nagy tetszést aratott Pömpinél.

Volt ott majom, medve és nagyhangú nagymacska is, ez utóbbi kevésbbé tetszett. A nagydarab elefántot mellett pedig észre sem vette a kis madárkák mellett. Hiába: ő még az apró részletek embere. Aztán persze megtaláltuk a játszóházat, azaz egy műanyag kisházat, ahol nagyon sok érdekes dolog volt. Nyitható ablakok és egy néni, aki burgonyachipsszel kínálta a kisfiunkat. Oli jó fej gyerek volt, mert elfogadta: sőt, folyamatosan visszajárt a bázisra elemózsiáért. Hiába: mindig a más kajája kell.

Angiéktól kapott egy új szélforgót is, amit először fújással, majd kézi hajtással próbált meg munkára bírni. Figyel a kis kópé, nem vitás.

Láttunk tehát majmokat, zsiráfot, vízilovat és gepárdot. Hiúzt is és egyebeket, de jelenleg egy állathanggal sem lettünk gazdagabbak Olivér még vár ezzel a dologgal egy keveset:-)

Újabb udvari piknik

Megint összegyűltünk egy páran az udvaron az árnyékban (ahogy minden nap szoktunk) , most csatlakozott Barni és Zsófi is a kis csapathoz. Bemutatom a szereplőket, mert később talán nem fogunk ilyen jó felvételeket készíteni, főleg, ha már mindenki mindenfelé szaladgál... Ugyanis lassan, de biztosan elindulnak ezek a babák nem húzzák el nyár végéig a mászást az biztos.

Kitty és anyukája, Ildi. Kitty baba 11 hónapos, nagyon szereti a szőlőt és a sárgabarackot, de leginkább mindenféle gyümölcsöt... azaz tágítom a kört: minden ennivalót. Ez nem látszik rajta. Kiemelkedő, hogy már tudja utánozni az állatok hangját, ami nem semmi teljesítmény, hiszen Oli még csak rámutat a kutyusra, Kitty már legalább hatféle állathangot tud utánozni. A legjobb a hal:-) Szerintem. Kedvence most éppen Oli motorja. Imádja, ha tolják benne.

Kristóf és Kata. Kristóf nagyon ügyesen elkezdett járni segítséggel, pedig ő is 11 hónapos. Szintén mindent fogyaszt:-) Olivérrel nagyon elnéző és kedves, szinte soha nem háborodik fel, ha Oli pont az ő játékát készül éppen elcsaklizni. Sírni még nem nagyon hallottam, mindig mosolyog. Kedvence most éppen Győző járássegítője.

Győző és az apukája. (nem tudom a nevét, de ha legközelebb találkozunk, megkérdezem). Győző egy éves múlt és már jár. Olyan szabályos fogai vannak, mintha vonalzóval húzták volna. Ő még kevesebbet háborodik fel, mindig feltalálja magát. Nagymamájával is szoktak jönni, sok érdekes játéka van, többek között egy jófajta kormányos motor, amit Oli különösen szeret és leginkább akkor, amikor mindenki más éppen azzal szeretne játszani. Az evés nála sem gond.

Barnabás és Zsófi. Ők nem járnak minden nap, az előbbi hármas klikk szinte minden napsugaras délelőttön a piknikszőnyeg résztvevője.

Barnus elkezdett kúszni, aminek mindenki nagyon örül. Egyelőre ő igényel a legkevesebb energiafelhasználást, Zsófi simán tud nyugodtan ülni és pihenni. Ezért is mondjuk neki, hogy ne siettesse a dolgokat, majd eljönnek azok maguktól. Nálunk is volt ilyen:-)