2008. október 2., csütörtök

Vénasszonyok tartsatok ki a nyár végén...

Eltelt egy hónap és bonyolódnak a körülöttem lévő dolgok. Minden érdekes és mindent meg akarok nézni. Az elektromos sütő gombja (főleg, ha anya visszacsavarja), a kanapé tetejéről a világ (főleg, ha aggódnak, hogy leesek), a motorozás, a séták és a főzés is. Naponta többször megyek kiskanálért a fenti fiókhoz, igazából nem tudom, mit kezdjek vele, de szétszórom, hogy legyen mit pakolni. A szemeteskocsit lefagyva bámulom (a szelektíveset) és levisszük anyával a műanyag palackokat, melyeket már kis segítséggel én dobok a megfelelő helyre miután közösen laposra tapostuk őket. Most Győző a legjobb barátom, üdvrivalgással szoktam köszönni neki, ha a játszótérre érünk. Leginkább azok az érdekes dolgok, amiket nem szabad vagy nem lehet, de leginkább a NEM. :-) Tőle tanultam meg puszit dobni és almát enni. A gyümölcsöket továbbra sem szeretem (kivéve a banánt). Anya néhányszor megpróbált kicselezni, beletette a HIPP-es üvegbe az általa főzött ételt nekem, de nem kellett... (okosodom...:-) A túrórudit és egyéb édességeket most kikerüljük a boltban.... Na jó, nem mindig...
A piknikrágcsik most háttérbe kerültek, voltunk viszont nagyot buszozni és így jutottunk el a homoktövis játszótérhez. Annyira kifáradtam ebben a projektben, hogy hazafelé elaludtam a babakocsiban.


Beindítottuk a bölcsibe szoktatást is, délutánonként két-két órára (kétszer egy héten) eljárunk Anyával gyerektársaságba. Anya nagyon élvezi. Én még annyira nem:-)
A napirendem még mindig jól tartható, reggel egy hajnali öt órás ébredés után 7-kor kelek, aztán 9-től lemegyünk levegőzni fél tizenkettőig, majd ebéd, kb fél egytől alszom fél háromig. Innentől vagy bölcsi és játszótér vagy játszótér vagy más érdekességek. Este nyolckor viszont már ügyesen és egyedül megyek alukálni a vizesüvegemmel. Köszönök, hogy szia és nyomom a szundit.
Némi kreatív vénát örököltem anyukámtól, így készült a mellékelt ábra, ez első absztrakt nonfiguratív művem különleges anyagon ábrázolva. Sok pénzt érne, ha ott hagytuk volna ahol van.:-)
Énekelni és táncolni is szoktam. Előbbit a micimackós könyvem mikrofonjába, utóbbit pedig a Mamma Mia-ra.

Nincsenek megjegyzések: